Dénes Zsófia 1885. január 14-én született és 1987. január 23-án hunyt el, 102 évet élt.
Író, újságíró, 1981-ben József Attila díjjal tüntették ki.
Ő volt Ady Endre első menyasszonya, barátja és krónikása.
1913. novemberében ismerkedtek meg.
Több Ady Endréről szóló életrajzi írás köthető a nevéhez, például az Élet helyett órák című regény.
1903-ban a Budapesti Tudományegyetemen kezdte irodalmi és művészettörténeti tanulmányait, azonban az egyetemet nem tudta befejezni.
1912-től először a Pesti Napló majd a Világ párizsi munkatársa volt. Írásai festők, színházi emberek életébe engedtek bepillantást.
A világháborúban, mai szóval élve karitatív munkát végzett és a városi állapotokról tudósított.
Szabó Ervin (aki a család barátja volt, Zsófia testvérét is korrepetálta) lévén bekapcsolódott a forradalmi propaganda munkába.
1919-ben a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. 1925-ben tért haza Magyarországra, írásait napilapokba publikálta.
1937-től az írásnak élt, megírta a visszaemlékezéseit Ady Endréről:
- Élet helyett órák,
- Talán Hellász küldött,
- Akkor a hársak épp szerettek
- Ismeretlen Ady (Ady Lajosné nevében kiadva).
Ezekből a művekből a költőzseni életéből számos olyan részletet tudhattunk meg, melyet más életrajzi regények nem említettek. Azonban rengeteg kritika érte, munkáját a közös baráti társaság tagjai is bírálták, akik úgy gondolták, tisztánlátását a költő iránt érzett szerelme elvakította.
Esszéket, kistárcákat visszaemlékezéseket is írt. Elbeszélései főleg a művészeti élet képviselőiről szól:
- Párizsi körhinta,
- Szivárvány,
- Úgy, ahogy volt,
- Tegnapi újművészek,
- El ne lopd a léniát,
- Szivárvány Pesttől Párizsig,
- Ami százból kimaradt.
Élettörténetét két önéletrajzi regényben olvashatjuk (Egyszeri kaland, Gyalog a baloldalon).
Egy regény is köthető nevéhez, melynek címe Zrínyi Ilona, melyben a történelmi személy életéről olvashatunk, az első házasságától a haláláig.
Szintén az Ady Endre emléke melletti elköteleződést tanúsítja, hogy 1976-ban, a költő 99.születésnapjára díjat alapított, az Ady-jutalmat, „a nagy költő munkásságának kutatásában jeleskedő, életművét legérzékletesebben, legigazabban tolmácsoló irodalomtörténészek, műfordítók és színészek számára.” (Népszava 1976. 11.23.) A jutalmat az írónő saját bevételéből működtette, melyet az általa publikált Ady-irodalom után kapott.
Ady Endre
Élet helyett órák
Énekek éneke így énekellek:
Nem jött el hozzám soha az én mátkám,
Nem jött el hozzám soha, aki kellett,
Időben-siker, pénz, háboru, béke
S egy teljes asszony szive szivem mellett,
Legszebb ágyamban szerelmek nem dultak,
Legjobb köntösim selymei fakultak
S legjobb vágyaim a szivembe fultak.
Nem jött el az én mátkám bár de vártam,
Nyolcvan ágyas-szép, számtalan leányzó,
Hatvan királynő termeit lezártam:
Jön az én mátkám, hátha eljön mégis
És ime, árva Libánus-fa ágyam,
Ezüst, erős oszlopai remegnek,
Gyüretlenek a bársony, puha leplek
S homálya van az arany-mennyezetnek.
Kinek az innye olyan édességes,
Nem jött el az én mátkám s esteleg már,
A messzi csillag miért olyan fényes?
Miért fut el a csillag és a mátka?
A hervadt ajak miért olyan éhes?
Az én mátkám nem jön, hiába várom,
Fussatok nők, termeitek kitárom,
Ha ő nem jött, nem lessz már senki párom.
Játékokat, hogy várjak, várjak, várjak,
Pótlásnak és feledésnek ha kaptam
S eláltatott hőse az akarásnak
Most itt állok akaratlan, dermedtje
Ezer, hazug, játékos mátkaságnak,
Futó csillagok fényüket rám-szórták,
Elkábítottak olcsó mandragórák
S az Élet helyett nem jöttek csak órák.
A költő több versét is Dénes Zsófia ihlette. Az Élet helyett órák című művébe arról ír, hogy Zsófiával egy életet szeretett volna leélni, de csak órák jutottak.
Kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:D%C3%A9nes_Zs%C3%B3fia.jpg
